Ami a nevelésben segít

Hogyan tegyük könnyebbé az óvodai beszoktatást

Az óvodai beszoktatás mindkét fél számára nagyon nehéz, lelket próbáló feladat. Ahhoz, hogy minél könnyebben megbarátkozzon a kisgyermek és a szülő is az új élethelyzettel, szükség lehet néhány „túlélő praktikára".

 

Tippek a beszoktatáshoz

1. Amikor már „egyedül hagyjuk" a gyermeket, mindig úgy búcsúzzunk el tőle, hogy világosan tudtára adjuk, hogy visszajövünk érte! Ilyenkor azt az időpontot is meg kell határozni, amikorra a szülő visszaér. Természetesen egy 3 éves még nem érti az idő fogalmát, úgyhogy kössük valamilyen cselekvéshez. Például ebéd után, vagy alvás után itt vagyok érted!

 

2. Soha ne csapjuk be, mindig arra az időre kell érte menni, amikorra megígértük!

 

3. Búcsúzkodáskor ne lásson rajtunk bizonytalanságot, ne mutassuk ki az elválás miatti fájdalmunkat, mert ezzel őt is elbizonytalanítjuk. Ha megérzi a szülőn a kétségeket, akkor természetes, hogy benne is ugyanolyan kételyek támadnak. „Miért hagyott itt az anya, ha ő sem bízik meg az óvónénikben?!"

 

4. Mutassuk ki, hogy bízunk az óvónőben, ne tegyünk rá rosszalló megjegyzést, még akkor sem, ha nem értünk egyet vele valamiben. A gyermek füle hallatára soha ne kritizáljuk se őt, se a döntéseit.

 

5. Vigyünk be valamit az óvodába a biztonságot nyújtó otthonból. Lehetőleg azt a vigasztárgyát, amihez nehézségek esetén ragaszkodni szokott. Pl: alvó állatka, kistakaró, esetleg cumi.

 

6. Ha „visszaesik" a fejlődésben, pl. újra bepisil, vagy újra cumisüveget kér, stb., akkor legyünk vele elnézőek, ezek mind a megváltozott élethelyzet feldolgozásának következményei.

 

7. Este lefekvéskor érdemes olyan mesét olvasni, melyben az óvodáskorról írnak.

 

8. Beszélgessenek sokat az óvodáról, az ott található játékokról, leendő csoporttársakról. Ha a gyermek nem akar mesélni, akkor érdemes este összebújva megbeszélni az aznapi eseményeket. Nagyon hasznos tud lenni, ha megkérdezzük, hogy mi volt aznap a legjobb és a legrosszabb esemény. A legszófukarabb gyermeket is rávehetjük, hogy megossza velünk az élményeit, hiszen ezzel is elhúzhatja az elalvás időpontját és még tovább maradhat a biztonságot jelentő, imádott anyukájával.

 

Az óvodáskor kezdetén nem csupán a kisgyermek, hanem a szülei is valami újat kezdenek. Egy új életszakasz kezdődik a család életében, tele izgalommal, szorongással, félelemmel. Hatalmas változás ez a kisgyermek életében, hiszen ő 3-4 éves koráig egy aurában él édesanyjával. Azaz, minden egyes rezdülését, érzését, érzelmét, gondolatát vele együtt éli meg.

 

Óvodaérettség
Minden kisgyermeknél más és más szakaszban érkezik el az óvodaérettség. Egy gyerek általában 3 évesen már óvodaérett, készen áll a szocializálódásra.

 

Beszoktatás
Ebben az életkorban még nem alakul ki a gyermekek időérzéke, ezért aztán mindig valamihez kötjük a történéseket. Nagyon fontos a gyermek számára a napirend, a ritmus, ez adja a biztonságot, és érzékelteti, hogy mi után mi fog történni.

 

A szülők ne mutassák ki a saját félelmeiket!
Figyeljünk arra, hogy lehetőleg ne vetítsük ki a gyermekünkre aggodalmainkat. Ezekről ne beszéljünk a füle hallatára! (Ez nehezebb feladat, mint gondolnánk: a kisgyermek gyakran egy óriási érzékszerv: néha egy hatalmas szem, aki mindent lát, néha egy fül, aki mindent hall! – azt is, ami nem neki való)
Ha sír a gyermek az elváláskor, nem kell aggódni, az óvó néni meg fogja vigasztalni; játékba vezeti, mesét mond vagy énekel neki.

 

Érdeklődés felkeltése
Sokkal fontosabb, hogy keltsük fel az érdeklődését az óvoda iránt! Meséljünk arról, hogy az oviban mennyi érdekes dolog történik, mennyi játék van, és sok gyerek is, akikkel tud majd jókat játszani. Szeretni fogják, és finomakat lehet enni és inni, és minden pont akkora, mint ő. A szék, az asztal, az ágy, és még a WC is. Lesz majd zsákja, amiben a ruhái lesznek...

 

A búcsúzkodás, elválás nehézségei
Előre el kell mesélni a gyermeknek, hogy az óvodában bizony apa és anya számára nincs hely, ők nem is tudnak vele ott maradni, de sietnek érte, és este már otthon alhat a saját ágyában. Anya reggel elhozza majd, és az ajtóban elköszön. Legjobb, ha ez a búcsúzkodás nem húzódik néhány percnél hosszabbra, még akkor sem, ha a gyermek sír, ( és/vagy anyukája is) és anyukáján csimpaszkodik.
Mindez teljesen természetes dolog az elszakadásnál. Hiszen eddig mindig együtt voltak – szerencsés esetben. Persze van olyan kisgyerek is, aki szinte szaladva érkezik, tele jókedvvel, örömmel – ez az újdonság varázsa.

 

Amikor elmúlik a varázs – kései sírdogálók
Azoknál a gyermekeknél, akiknél a beszoktatás zökkenőmentes, gyakran előfordul, hogy úgy 3-4 hét múlva döbben csak rá, hogy ő ugyan már mindent kipróbált, evett, ivott és aludt is, de már inkább otthon maradna. Már egyáltalán nem is kíváncsi... Általában ekkor kezd el sírdogálni.
Az önálló gyerekeknek könnyebb!
Sokkal könnyebb annak a kisgyermeknek a dolga, akinek nem kell folyamatosan segítségre várnia. Ki tud menni egyedül a WC-re, le tudja húzni a bugyiját, és bele tud bújni a cipőjébe. Tud egyedül enni a kanállal. Érdemes ezeket gyakoroltatni velük otthon is. De ha mindez még nem megy, akkor fontos, hogy merjen bátran segítséget kérni.

 

Az óvodában a gyerek a saját világát éli!
Ide a szülőnek már nincs akkora betekintésük. Innen kezdve a nevelésbe további személyek is bekapcsolódnak. Nagyon fontos a napi kapcsolattartás az óvónőkkel. Meg kell találni a közös nyelvet, hiszen a cél ugyanaz, hogy boldog, harmonikus, kiegyensúlyozott óvodáskora legyen a gyerekünknek, ahol bővülnek ismeretei, fejlődnek készségei, képességei. Érezze magát biztonságban, és szeressen óvodába járni!

Márk Emese, óvodavezető