Az "Így neveljünk!" szülői tanfolyam margójára

GONDOLATOK  AZ „ÍGY  NEVELJÜNK”  SZÜLŐI   PROGRAM  MARGÓJÁRA

 

 

 

 

A szülőiskola kapaszkodót nyújt a szülők számára a nevelési problémák, nehézségek leküzdésében.Tudatában kell lennünk azonban annak a ténynek, hogy a szülő nem mindenható és joga van néha akár hibákat is elkövetni.

Szülőnek lenni nehéz hivatás. Állandóan azt halljuk, hogy milyen fontos és értékes feladatuk van a jövő generációjának felnevelésében. Társadalmunk mégis alábecsüli, megalázza a szülőt, mert őt marasztalja el, őt vonja  felelősségre a gyermekek és később a fiatalok minden hibájáért. Gondoljunk csak az olyan kifelyezésekre: „A szülőknek módjukban állt…” „Kutya kötelessége…” stb.

Tökéletes megoldásról nem lehet szó. Végülis minden szülő ugyanazt akarja a gyerekének: boldognak, elégedettnek szeretné látni.Csakhogy e közben a szülő egyre kevesebb lelki egyensúlyt, önbizalmat tud felmutatni.

Cseperedjenek gangon vagy kertes villában, a mai gyerekeket nem könnyű kordában tartani, és sok szülőnek hiányzik is ehhez az önbizalma. Hiszen lényegében sehonnan sem kap támogatást. A közfelfogás az utóbbi időben egyedül a gyereket veszi számításba a szülő-gyerek kapcsolatban.

Következésképpen: minden a gyerek érdekében történik. Közben azon vesszük majd észre magunkat, hogy feláldoztuk életünket a gyermekünk oltárán, mártír életet vállaltunk magunkra.

Szülőnek lenni lelkiállapot, társadalmi helyzet, feltérképezhetetlen érzelemvilág. Kifelyezetten személyes, bensőséges állapot, ugyanakkor ország-világ szeme előtt zajlik. Azt hihetnénk, hogy, csak , mert gyerekünk van, elég bölcsekké is váltunk a felneveléséhez. Persze, nem ez a helyzet. Szülői mivoltunk csupán hatalmat ad a kezünkbe. És éppen ez a bökkenő. A hatalom önmagában se nem jó, se nem rossz. Teremtésre és rombolásra egyaránt alkalmas. Hogy jó szülő váljék belőlünk, az alkalmas időben és módon kell éljünk vele. A hatalom kétélű fegyver, csúnyán ellenünk fordul, ha nem okosan használjuk.

Ahhoz, azonban, hogy ne legyünk szülői mivoltunknak bezárt rabjai, de gyerekeinknek mégis jó szülei legyünk, el kell sajátítanunk néhány alapvető dolgot:

1.     Jó szülőnek lenni többek között annyit tesz, hogy megtanuld felismerni és legyűrni a veled született ősi ösztöneidet. Itt gondolunk a vérségi kötelékre. Az anya és csecsemő kapcsolatára, hiszen az újszülött csecsemő azonnal felébreszti az anyában a gondviselés vágyát. Ezt követeli a fajfennmaradás parancsa is. A szülőnek kötelessége megvédelmezni gyermekeit. Ez érvényes az egész gyermekkor idejére, a felnőtté válás időszakáig. De vigyázat! A túlzott védés rombolhat! És nem elég védelmeznünk gyermekeinket, hanem meg kell tanítanunk önvédelemre is, arra is, hogy megvívja a maga csatáját, kiharcolja magának a helyet a családban, az óvodában, iskolában és az egész társadalomban.

2.     Nem az a szerető szülő, aki egész életét a gyerekére tékozolja, hanem aki önnön erőtartalékaiból, tartásábóltáplálkozva nyújt neki támaszt. A szerető szülő tisztje nem azt kívánja meg, hogy mi mindent tegyünk a gyerekünkért, hanem, hogy mi minden legyünk a számára.

Sokat beszéltünk a korlátok felállításáról. Vajon milyen mértékben van szükség rájuk? Valamennyien azzal töltjük életünk jó részét, hogy megpróbáljuk megtalálni az élet értelmát, rendet teremteni a benyomások és érzelmek között. Azok a szülők, akik nem jelölnek ki határokat a gyerekeik számára és nem ragaszkodnak következetesen a tiszteletben tartásukhoz, agyerekekre rónak iszonyatos terheket. Ha nincs határ, amely a gyerek akaratát korlátok közt tartsa, ugyan hogy bírkózik meg ezzel a borzasztó  felelősséggel? Ha nem adjuk meg gyermekeinknek a tilalmak, határok, korlátok biztonságát, nagyon rossz szolgálatot teszünk nekik. Nem csak a szülők, hanem a gyerekek sem szeretik, ha mindenben az ő akaratuk érvényesül. Egy ideig, talán örülnek, ha elérték, amit szerettek volna egy kis hisztivel vagy nyafogással. Hosszabb távon és jobban belegondolva, azomban nem öröm, ha pipogyának látja a szüleit.

A szülő nem lehet gyenge – gyengédnek kell lennie. A gyengeség nem fér össze szülői mivoltunkkal és senki sem tudja ezt jobban, mint a gyerekünk.

Szülőként vannak kötelességeink és jogaink:

Kötelességünk, tehát: megvédeni gyermekeinket és megadni számukra az élet fenntartásához nélkülözhetetlen dolgokat, melyeket nem tudnak megszerezni maguknak.Megtanítani őket, hogyan vehetik át tőlünk ezeket a feladatokat, és hogyan válhatnak független emberekké.

Jogunk van: -  Hibázni és néha rossznak leni

-  Legyen személyes területünk és időnk!

-         Ne legyünk állandóan és azonnal elérhetőek!

-         Legyen jogunk megvédeni és értékelni saját igényeinket!

Kötelességünk: Kiérdemelni a tiszteletet. Megadni gyerekeinknek a határok biztonságát és biztosítani ezek betartását. Kötelességünk felelősséget vállalni a hibáinkért, az igazságtalanságainkért, hogy ezzel is erősítsük önbecsülésünket. Nemet mondani és ragaszkodni ehhez.

Jogaink: Jogunk van tiszteletet kapni. Lehessenek negativ érzéseink. Ne kelljen mindig megindokolni döntéseinket. Jogunk van nemet mondani.

Kötelességünk: Átadni tudásunkat és bölcsességünket gyermekeinknek. Lehetőséget teremteni számukra, hogy kibontakoztathassák képességeiket. Odafigyelni rájuk, meghallgatni őket és példát mutatni.

Jogunk van: Eldönteni, hogy mikor foglalkozzunk gyermekeinkkel.

Kötelességünk: Törődni annyira gyermekeinkkel, hogy irányítani tudjuk őket. Képmutatás nélkül cselekedni, beszélni, viselkedni. Helyes értékrendet felállítani. Beismerni, hogy senki sem nélkülözhetetlen – mi sem!

Jogunk van: Sok kérdésben okosabbnak lenni, mint gyermekeink.

Kötelességünk: Jól átgondolni, hogy milyen jutalmat adunk, mikor és hogyan.

Megadni önmagunknak is a megfelelő jutalmat.

Jogunk van: Kötelességünk: Felismerni, hogy minden pillanatban számít az, hogy mit teszünk. (A gyerekek utánzással tanulnak) Észben tartani, hogy az is számít, amit nem teszünk meg.

Jogunk van: Hibázni a magyarázkodás kényszere nélkül. Saját érzéseink és hitünk szerint élni és ezeket kifejezésre juttatni.

Kötelességünk: meghúzni és másokkal is elismertetni személyes határainkat, valamint tisztelni mások személyes határát. Rendszeresen számot vetni az életünkkel és munkánkkal.

Jogunk van: -Változni. Felfedezni és kielégíteni saját igényeinket. Azt tenni, ami jó nekünk, abban a biztos tudatban, hogy ez jó a gyermekeinknek is.

 

 

 

 

„Jó szülőnek lenni többek között annyit tesz, hogy megtanuld felismerni és legyűrni veled született ősi ösztöneinket.”

„Nem az a szerető szülő, aki egész életét a gyerekére tékozolja, hanem, aki önnön erőtartalékaiból, tartásából nyújt neki támaszt.”

„Ha pénzügyi tanácsra van szükségem, a legjáratosabb szaktanácsadóhoz fordulok. Ha kertemhez kéne segítség, olyan barátot kérdezek meg, akinek a kertje virágzik. A szerető szülő tiszte nem azt kívánja meg, hogy mi mindent tegyünk a gyermekeinkért, hanem, hogy mi minden legyünk a számára.”

„Tekintélyünk a tiszteletből táplálkozik… a szülőnek ki kell érdemelni a tiszteletet.”

„A szülő nem lehet gyenge. Ez nem fér össze szülői voltoddal és ezt senki sem tudja jobban, mint a gyereked”

„Ha száz százalékig felelősséget vállalunk, hogy a valósággal összhangban álló tilalmakat állítunk gyermekeinknek, learathatjuk tekintélyünk minden gyümölcsét. Nem csupán gyermekeinknek válik ez a javára, hanem nekünk is. Sokkal könnyebb, összehasonlíthatatlanul kellemesebb és eredményesebb a szülő-mesterség, ha szülői tekintélyünk belülről fakad.”

                                              Szerkesztette: Márk Emese, óvodavezető