Társul szegődve a gyermek mellé a felnőtté válás során

Kenesseyné Szuhányi Mária (az Integrativ Pszichológiai és Pedagógiai Intézet vezetője) kutatásainak és gyakorlatának nyomán

A szülő- gyermek kapcsolat alapmintája az összes további emberi kapcsolatnak. Ez a kapcsolat egy tanulási folyamat a gyermeknek és a szülőnek egyaránt.

A szülői szerepre tudatosan is készülni kell. Vannak élethelyzetek, amiket nem vagyunk képesek megoldani a már meglévő nevelési szokásainkkal, csak a tüneteket oldjuk fel, esetleg súlyosbtjuk a problémát. Az integrativ szülőképzés programjából válogatok néhány gondolatot, amit segtségként szánok mindenkinek, aki igazából felnőtté szeretne válni, mire a gyermek felnő.

 

A nevelési nehézségek lehetséges okai

1. A hagyományos nevelés tekintélyelvű és nem az egyenjogúságon alapul. Ennek következményei vannak. Mit tanul meg ebből a gyermek?

-          Hatalomra való törekvést

-          Presztizs- orientáltságot (Mit mondanak a többiek?)

-          Túlzott alkalmazkodást, makacsságot, biztonságra törekvést, konformizmust – ami a félelemből fakad

2.A nevelői normák és elvárások kaotikusak, ellentétesek vagy nem világosak. A gyermek reakciója: feltűnő magatartás. A nevelő reakciója: bűntudat, tehetetlenség, düh. Az érthetőség, tanulságok levonása és a feltétel nélküli elfogadás a gyermeknek biztonságot nyújtanak.

 3.A gyermek túlterhelt, mert az elvárásoknak ( még) nem tud eleget tenni. Másrészt túlzottan korlátozva van (még bizonyos dolgokat nem szabad megtennie). Ha a szülő (nevelő) az elvárásokat és tilalmakat félelmet kiváltó magatartással közli, akkor a „Mi” érzését zavarja meg, amivel félelmet vált ki a gyermekből.

 4.Különböző vélemények a nevelésben, amiket nem vagyunk képesek (nem akarunk) egyeztetni. (Az „arany középút” hiánya)

 

Fontos

  • A családban, közösségben az egymás személyisége iránti kölcsönös figyelem és elfogadás
  • Barátságos hangnem
  • Egyértelmű határok, elvárások, következmények
  • Nincs szeretet megvonás!
  • Félelemkeltéstől mentes, éptő kommunikáció (nincsenek fenyegetések, ijesztgetések, szadizmus)
  • Közös döntések, saját felelősség

 

A gyermek három alapvető igénye:

1.A biztonság iránti szükséglet

2.A valakihez való tartozás szülséglete

3.A szabadság, fejlődés szükséglete

 

A biztonsághoz szükséges:

Barátságos hangnem, a gyerekre való figyelem

Feltétel nélküli szeretet

Egyértelmű, világosan megfogalmazott határok, szabályok: „Az ételt megesszük, a játékkal játszunk”

Biztonságot adó példakép (a felnőtt határozatlansága, következetlensége elfogadhatatlan)

Mutassuk meg, hogyan működik a világ és ne a tilalmakról beszéljünk, inkább a következményekről: „Ha dobálod a játékaidat, azok összetörnek”

Előlegezzük meg a bizalmat: „Biztos vagyok benne, hogy idővel tudni fogod...”

Kérdezzük meg a gyermek véleményét: „Mit gondolsz,............?”

Alternatvákat kell nyújtani: „Mit szeretnél előszőr – elrakni a játékodat vagy mosakodni lefekvés előtt?” – ezáltal megérezheti a szabadságot.

 

A valakihez való tartozáshoz szükséges:

  • Nem szabad fenyegetni
  • Büntetés helyett ismertessük a logikus következményeket
  • Nem szabad senkit sem kizárni. Elkülöntés csak 5 perc és utána megbeszéljük a történetet.
  • A szeretetet semmilyen körülmény között nem vonjuk meg: "a viselkedésed nem tetszett".
  • A határokat pozitvan kell megfogalmazni: - pl. ha játszik az étellel: "az ételt megesszük"

 

A fejlődéshez szükséges:

  • Hagyjuk, hogy maguk csinálják (nem kell mindenben irányitani, helyette megcsinálni)
  • Ne szóljunk bele folyamatosan a tevékenységébe
  • Kevesebbet korrigáljunk
  • Kevesebbet parancsoljunk (a parancsolási formát csak komoly esetekben használjuk)
  • Hagyjuk, hogy hibázhassanak és ezt is megtapasztalhassák

 

Fontos:

A FRUSZTRÁLT NEVELŐ ROSSZ NEVELŐ. (Nem szabad a saját szükségleteinket elhanyagolni. Nincs áldozati szerep!)

 

Ha a nevelők dühösek, akkor be kell iktatniuk egy kis „nevelési szünetet” és csak akkor szabad újra nevelni, ha már lecsillapodtak a kedélyek, elmúlt a düh, amely egy egyáltalán nem kontrolálható idegesség. Először helyre kell álltani a gyerekkel való kapcsolatot, aztán lehet nevelni- „ a helyes telefonszámot kell tárcsázni!”

Nevelési módszerek és következményeik

 

Példakép

„Én ezt inkább igy csinálom...” – a gyermek mindenben utánozni akar minket.

 

Bátortás

Hagyni kell csinálni, nem szabad megfékezni, korrigálni. „Következő alkalommal biztosan jobban sikerül” –a gyermek cselekvési vágya nagy, ezt ki kell használni a fejlődés javára

 

A bizalom megelőlegezése

„ Biztos vagyok benne, hogy idővel te is...” – ez biztonságot és bátorságot ad.

 

A sikerélményekre nagy hangsúlyt kell fektetni, a sikertelenségeket kisebbtenünk kell

-          Megtanulja a pozitv látásmódot

 

Tiltás helyett a választási lehetőségek felajánlása

„Előbb pizsamát vesztek vagy fogat mostok?”

 

Ahelyett, hogy mindent magunk döntünk el, kérdezzünk

„Szükséged van a segtségemre?” – ha mindenben mi döntünk, a gyermek önállótlannak érzi magát.

 

Mutassuk ki az együttérzésünket

„Tudom, ez fáj, na gyere, ölelj meg...”- ne javtsuk ki a gyermek érzéseit, ez az öntudatát gyengti.

 

Humor

A nehézségeket ne vegyük tragikusan. Saját magunkon is tudjunk mosolyogni. Ez erősti a kapcsolatot.

 

Barátságos következményeket alkalmazni

„Sajnálom, hogy csak most jöttél, már mindent megettünk” – a gyermek nem érzi magát elutastottnak.

 

Egyértelmű, világos megfogalmazás a szabályoknál

„A koszos cipő az előszobában marad!”   „Az udvaron labdázunk!”

 

 

A gyermekeknek konkrét viselkedési szabályokra van szükségük, hogy tudják, hogyan kell viselkedniük. Az egyértelmű határokon belül kell lennie a szabadságnak.

 

 

                     Szerkesztette:              Márk Emese,

                                                                                    óvodavezető