Kiscsoportos élményeink -Farsangolás

   Farsangos hetünk egyik legizgalmasabb momentuma volt amikor a" farsangi fotósnál" jártunk, akinek a szerepét én töltöttem be, és nem a magmások.( Volt akiben fel sem merült, hogy esetleg óvó néni is képes minőségi felvételeket készíteni, kész tényként könyvelte el, hogy a Magmában készültek a fotók.) De nemcsak fotossá kellett átvedlenem, hanem beszerző, kellékes, öltöztető minden voltam. Cél volt úgy átalakítani a gyerekeket, hogy a szülők ne ismerjemek rájuk. Ez olyannyira sikerült, hogy nem csak a szülők, hanem még mi, én és a dadus sem jöttünk rá a fényképek letöltésekor, hogy az egyik kép kit ábrázol. Aztán addig osztottuk, szoroztuk, kizárásos alapon valahogy kisilabizáltuk. Nehezítette a felismerést, hogy elfelejtettem, hogy egy gyerekről két különböző napon két különböző felvétel is készült. Jó mulatság volt, annál is inkább, mert ilyenkor mindenki szeretne valami, valaki másnak a bőrébe bújni, átváltozni, átalakulni.

Utolsó farsangi napunkon reggel az előtérben kiállítást szerveztünk az A4 es méretű fotókból. Feladat: Felismered e a gyereked? Nem mindenkinek ment ez flottul, voltak esetek amikor 2 kép közül nagyon vacilált a szülő, hogy melyiket válassza. Nem volt egyértelmű, sokszor csak az orr és a száj vonalára kellett hagyatkozniuk, arról felismerni a gyermeküket. Elégtételt nyújtott számomra, hogy sikerült úgy megoldani a feladatot, hogy három esetben nem ismerték fel a gyermeket. Helyes megfejtésért járó jutalmat azért mindenki kapott, ami egy kisebb méretű kép volt a kiállítottból.

Még nem maradt el a közös ovi szintű farsangtemetés sem, ahol több farsangi báb elégetésére került sor.