Kiscsoportos élményeink -Hóemberek világában

Sarkady Sándor Hóember c versére építettem a hetet.

 

Szikrázik a hótenger

Elkészül a hóember

Hótenger, hótenger

Répaorrú hóember!

 

Seprűnyél a kezébe

Vasfazék a fejébe

Hótenger, hótenger

Répaorrú hóember.

 

Fehér lepedő, vasfazék, seprűnyél....minden kellék rendelkezésre állt, aki csak szeretett a hóember bőrébe bújhatott. Aztán lehetett vidám, szomorú, haragos, félénk, kíváncsi hóember.

Markó Béla: A jóságos hóember c. meséjével célom volt megerősíteni bennük az egymáshoz való pozítív viszonyulást, azt, hogy szükség esetén képesek legyenek önként segítséget felajánlani, illetve ne utasítsák vissza a szorult helyzetben kerülteket, legyenek együttérzőek.

Új technikával is megismerkedtek, amelyik, amennyire egyszerű, annyira izgalmas. Hóember a hóesésben volt a feldolgozandó téma, tintafestmények sokasága született meg.

Didaktikai játék keretében összehasonlítottuk az élőt az élettelennel: Én is ember, ő is ember? Logikai játékokat játszodtunk színes hóemberfigurákkal, ahol logikus és problémamegoldó képességük is kiaknázásra került.

Festettünk a hóban, kicsi hóemberkéket színeztünk meg ételfesték oldattal permetezve.....csupa móka, kacagás, friss levegő, piros arcok voltak a szabadban. (Azon viszont meglepődtünk a dadussal, hogy pár kivételt leszámítva, nem tudtak hóembert építeni, azt sem tudták, hogy fogjanak neki, néztek, bámultak, az volt az érzésem, hogy maga a fogalom, hóemberépítés, az számukra teljesen idegen, ami arra enged következtetni, hogy sokuknak nincs ilyenfajta korábbi élménye, tapasztalata. Még nem sok telet értek meg, igaz, hóból sincs mindig sok.....de ennyire új terület az egyik legnépszerűbb, mindenki számára leghozzáférhetőbb téli játékok egyike, hát ez elgondolkoztató....)