Kiscsoportos élményeink -Kincskeresők kincskeresése

    A minden évben sorra kerülő Hófehérke Napok egyik idei témája volt a kincskereső játék megszervezése.

Hát ez nekünk kapóra jött, alkalmat, keretet biztosított újonnan felvett nevünk eredetének a körbenjárására. Tejszínes-fagyis bulival nyomatékosítottuk meg a csoportunk átkeresztelését, aminek a dísze, az éke Farkas anyukájának a keze munkáját dicséri. Ezúton is köszönetet mondunk neki, hogy készségesen válaszol a felkéréseinkre. Ktaláltam, ha már ilyen művész anyukával rendelkezünk, hát élvezzük tehetségének gyümölcsét, és egy faládikót vásároltam, amit rábíztam, hogy varázsolja csoportunk kincsesládájává. Nagy meglepetés volt számomra is,én sem láttam korábban, a buliban bontottuk ki a dadus néni által előzőleg bebugyolált megfestett, ládát, amit ünnepi keretek között felszenteltünk. Azóta is csodáljuk, csoportunk "kincseit" gyűjtjük benne, és abban állapodtunk meg, hogy óvodáskoruk végén, utolsó óvodai nap, majd az addigra remélhetőleg sok összegyűlt kincsből mindenki kihúz valamit és magával viszi emlék gyanánt.

A hét elején meséltem a kincsről, térképeket nézegettünk városunkról, majd az óvodáról készítettem tervrajzot, épületet és udvart is beleértve. Megbeszéltük, hogy kell tájékozódni a tervrajz alapján. A kincseket, az apró nemezfigurákat, nem látták, amit előzőleg becsomagoltam, csak a csomagolást, hogy tudják, mit kell keresniük. Erkélyre, fák, bokrok lombjai közé rejtettem el, ágyásba, kőrakásba, saláta levelek alá. Térképpel a kezünkben indultunk kincsvadászatra, amelyen a helyek be voltak jelölve, de nem voltak megnevezve. Mind a nyolcat sikerült megtalálni, volt aki csalódott volt, hogy neki nem jutott. Megbeszéltük, még szervezek hasonlót, de több kinccsel. A végén a talált kincsekből és az udvaron gyűjtött természetes anyagokból, toboz, levél, virág, csiga,gomba, ágak sikerült egy érdekes asszamblázst készíteni közösen. Szép tartalmas napok voltak, nekünk szóltak, rólunk szóltak, éljenek a kincskereső KINCSKERESŐK!

Kiscsoportos élményeink -Farsangolás

   Farsangos hetünk egyik legizgalmasabb momentuma volt amikor a" farsangi fotósnál" jártunk, akinek a szerepét én töltöttem be, és nem a magmások.( Volt akiben fel sem merült, hogy esetleg óvó néni is képes minőségi felvételeket készíteni, kész tényként könyvelte el, hogy a Magmában készültek a fotók.) De nemcsak fotossá kellett átvedlenem, hanem beszerző, kellékes, öltöztető minden voltam. Cél volt úgy átalakítani a gyerekeket, hogy a szülők ne ismerjemek rájuk. Ez olyannyira sikerült, hogy nem csak a szülők, hanem még mi, én és a dadus sem jöttünk rá a fényképek letöltésekor, hogy az egyik kép kit ábrázol. Aztán addig osztottuk, szoroztuk, kizárásos alapon valahogy kisilabizáltuk. Nehezítette a felismerést, hogy elfelejtettem, hogy egy gyerekről két különböző napon két különböző felvétel is készült. Jó mulatság volt, annál is inkább, mert ilyenkor mindenki szeretne valami, valaki másnak a bőrébe bújni, átváltozni, átalakulni.

Utolsó farsangi napunkon reggel az előtérben kiállítást szerveztünk az A4 es méretű fotókból. Feladat: Felismered e a gyereked? Nem mindenkinek ment ez flottul, voltak esetek amikor 2 kép közül nagyon vacilált a szülő, hogy melyiket válassza. Nem volt egyértelmű, sokszor csak az orr és a száj vonalára kellett hagyatkozniuk, arról felismerni a gyermeküket. Elégtételt nyújtott számomra, hogy sikerült úgy megoldani a feladatot, hogy három esetben nem ismerték fel a gyermeket. Helyes megfejtésért járó jutalmat azért mindenki kapott, ami egy kisebb méretű kép volt a kiállítottból.

Még nem maradt el a közös ovi szintű farsangtemetés sem, ahol több farsangi báb elégetésére került sor.

Kiscsoportos élményeink -Hóemberek világában

Sarkady Sándor Hóember c versére építettem a hetet.

 

Szikrázik a hótenger

Elkészül a hóember

Hótenger, hótenger

Répaorrú hóember!

 

Seprűnyél a kezébe

Vasfazék a fejébe

Hótenger, hótenger

Répaorrú hóember.

 

Fehér lepedő, vasfazék, seprűnyél....minden kellék rendelkezésre állt, aki csak szeretett a hóember bőrébe bújhatott. Aztán lehetett vidám, szomorú, haragos, félénk, kíváncsi hóember.

Markó Béla: A jóságos hóember c. meséjével célom volt megerősíteni bennük az egymáshoz való pozítív viszonyulást, azt, hogy szükség esetén képesek legyenek önként segítséget felajánlani, illetve ne utasítsák vissza a szorult helyzetben kerülteket, legyenek együttérzőek.

Új technikával is megismerkedtek, amelyik, amennyire egyszerű, annyira izgalmas. Hóember a hóesésben volt a feldolgozandó téma, tintafestmények sokasága született meg.

Didaktikai játék keretében összehasonlítottuk az élőt az élettelennel: Én is ember, ő is ember? Logikai játékokat játszodtunk színes hóemberfigurákkal, ahol logikus és problémamegoldó képességük is kiaknázásra került.

Festettünk a hóban, kicsi hóemberkéket színeztünk meg ételfesték oldattal permetezve.....csupa móka, kacagás, friss levegő, piros arcok voltak a szabadban. (Azon viszont meglepődtünk a dadussal, hogy pár kivételt leszámítva, nem tudtak hóembert építeni, azt sem tudták, hogy fogjanak neki, néztek, bámultak, az volt az érzésem, hogy maga a fogalom, hóemberépítés, az számukra teljesen idegen, ami arra enged következtetni, hogy sokuknak nincs ilyenfajta korábbi élménye, tapasztalata. Még nem sok telet értek meg, igaz, hóból sincs mindig sok.....de ennyire új terület az egyik legnépszerűbb, mindenki számára leghozzáférhetőbb téli játékok egyike, hát ez elgondolkoztató....)

 

Kiscsoportos élményeink -Karácsonyra hangolódva

Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok....hallgattuk minden nap...És gyakran leszálltak. Birta Székely Noémi meséjével indítottunk, melynek címe: Andris és az angyali lábnyomok és Angyalszárnyon száll c. kreatív alkotással zártuk a témakört. Közte volt minden: szituációs játékok, gyertyagyújtásos szertartás, szenzoriális játékok, versenyjátékok, akadálypálya, építés, rajzolás, zenehallgatás, asszamblázs készítése stb. stb.

Kiscsoportos élményeink -Én és a családom

Otthonról hozott képek alapján bemutatták családjukat, de a szemünk láttára is alakultak spontán módon családok, amikor drámajáték keretén belül a legény elindult feleséget keresni, majd nőtt a család , mivelvállaltak néhány gyermeket, akikkel együtt családi fotózásra mentek, megörökíteni az együttlétet, az összetartozást. A fotók kinyomtatva fehér -feketék lettek, de helyenként az apró kezecskék színesre varázsolták. Sok izgalmas családportrét sikerült készíteni végül a „családi fotóssal” együtt.

Gyermekük én vagyok,/ ugrálok táncolok, /mint a nap sugára, /szüleim, mosolya/ cirógat, rám ragyog.”(népköltés)

Hurrá, itt a nyár!

A nemrégiben felújított udvari játékainkat nagy lelkesedéssel vették bírtokukba a Kincskeresők.

 Játék az udvaron / Figyelem, bátorság, erő, kitartás, ügyesség, friss levegő és ... JÓ JÁTÉK

kicsi sz7kicsi szél.6jpgkicsi szél5kicsi szél8

 

Szerk. Siklódi Terézia